Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves fiatalok, valamint a jövő reménységei, a gyerekek !
Szerencsés helyzetben vagyok, mert éppen ezen a szép vasárnapi napon köszönthetem Önöket, és az új esztendőbe vetett reményemet megoszthatom a mélyen tisztelt polgártársaimmal.
Az újévi köszöntöm legelején egy örökérvényű mesét szeretnék felolvasni, amelynek szerzője úgy írta meg,hogy századokon keresztül is megőrizze az igazságát, és a mindenkor emberének szóló tanulságot.
A hangya és a tücsök
Az erdő mögötti réten lassan búcsúzott a nyár. Öröm mámorban úszott a rét, hiszen a földalatti kamrácskák már csaknem megteltek az erdő, mező terméseivel. A tücsök ott ült a faágon és vidáman muzsikálgatott. Közben figyelte a kis hangyákat, ahogy szorgalmasan hordják az élelmet arra az időre, amikor elcsendesedik az erdö , és mindent beborít a hó.
Idefigyelj, te, telhetetlen - szólt a tücsök a hangyához."neked soha sincs jókedved?" Te csak a munkára gondolsz, meg arra, hogy lesz - ebéd az asztalon?
A hangya, aki éppen egy dióval cipekedett, figyelmeztette a tücsök pajtást: "Azért sietek, mert a kemény télre gyűjtöm össze az élelmet. Te mikor kezdesz már gyűjteni?" A tücsök elnevette magát, biccentett a fejével, hogy még messze a tél és tovább énekelt. De egyre rövidültek a napok, nem sokára a fák között süvített a szél, és az erdőt beborította a hó. A tücsök egy napon arra ébredt, hogy nagyon, de nagyon éhes. Mikor már alig húzta a lábát, odavánszorgott a kis hangya házikójához és bekopogott, s arra kérte a hangyát, hogy adjon neki egy kevéske búzát. Búzát ? Még csak most kezdődött a tél, és már elfogyott a készlet? Kinevettél engem , hogy dolgozom. Te meg lusta voltál ! Nekem a készletem csak magam számára van , és a tücsök orra előtt becsapta az ajtót. No, de csak egy pillanatra, mert a hangya nem csak szorgalmas volt, hanem jószívű is . Behívta a tücsök komát, s az élelem felét neki adta. Tudod, tücsök pajtás, hiányoznál nekünk, mert a te muzsikád nélkül üres lenne az életünk. A munkához jókedv is kell - búcsúzott el az okos hangya a tücsöktől.
Tisztelt Polgártársaim!
Mi a küldetése az embernek itt a földön, ez a rövid mese indítja el bennem a gondolataim fonalát, most, mikor 2012. január 1-et írunk. Ha magunkat hozzáhasonlítjuk a két mesefigurához, akaratlanul is hajlamosak vagyunk arra, hogy az egyiket vagy a másikat elítéljük. Ne tegyük, mi emberek vagyunk. S nem csak a mese mutat rá a kölcsönös segítségre, hanem nekünk is tenni kell e cél érdekében. A mi községünkben mindenkinek jut kenyér az asztalára, kinek kisebb, kinek nagyobb. Ha valaki mégis segítségre szorul, ne forduljunk el tőle. A szeretettel nyújtott kenyér felejthetetlen bizalmat tud varázsolni. Meg tudunk változni és pontosan a ma emberének erre van szüksége. Sajnos a jószívű ember gyakran beleesik a hiszékenység csapdájába. Ügyeljünk magunk és embertársaink értékeire, mert ezek olyan értékek, amelyek emberi munka verejtékének sejtjeit hordozzák.
Akkor most mit tegyünk ?
"Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja kineveti : Ez az ember építeni kezdett, de nem tudja befejezni" - nekünk szól ez a figyelmeztetés a Szentírás szavaival. Az elkötelezett keresztény ember élete tettekben megmutatkozó tanúságtétel, amely kinyilvánítja mások előtt Isten jóságát.
Tisztelt Polgártársak !
Engedjék meg, hogy az év első napján megköszönjem az önkormányzat munkáját, az Ő nevükben is és a magam nevében is községünk minden itt élő lakosának, valamint a szülőfalujába olykor - olykor hazalátogató rokonoknak, ismerősöknek kívánok boldog és békés új esztendöt.
Az útjainkon kísérjen mindannyiunkat Isten áldása !
Hajdu László
polgármester